ATLAS SZENZOROK HIBAELHÁRÍTÁSI TIPPEK: 7 lépés

2024 Szerző: John Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-01-30 09:41

Ez a dokumentáció olyan kulcsfontosságú információkat kíván szolgáltatni, amelyek lehetővé teszik az Atlas Scientific szenzorok megfelelő használatát és teljesítményét. Segíthet a hibakeresésben, mivel néhány terület, amelyre összpontosít, gyakori probléma, amellyel a felhasználók találkoznak. Meg kell jegyezni, hogy az Atlas Scientific kiterjedt ügyfélszolgálatot kínál. Nézze meg az alábbi LINK -en az elérhetőségeket. A megadott tippeket három kategóriába sorolják: kalibrálás, leválasztás és huzalozás.

1. lépés: KALIBRÁLÁS

A kalibrálás rendkívül fontos, mivel bizalmat ad az érzékelő pontosságában és megbízhatóságában. A szakszerűtlen kalibrálásnak negatív hatásai lesznek, például a leolvasott értékek bizonytalanul eltolódnak, amikor nem kéne. Az érzékelő specifikus kalibrálási folyamatáról az adatlapján olvashat, amely megtalálható az Atlas weboldalán. Az alábbiakban néhány tipp található a sikeres kalibráláshoz:

• Ne siettesse a kalibrálási folyamatot.
• UART protokollal rendelkező áramkörök esetén könnyebb a kalibrálás ebben az üzemmódban, ha a folyamatos leolvasás engedélyezve van. Ha a kalibrálást I2C módban kell elvégeznie, kérje a készüléket folyamatosan leolvasást kérni. Így képes lesz megfelelően ellenőrizni a kimenetet. A kalibrálás egyszerűbb az UART -ban. A protokollok közötti váltásról a következő LINK -en olvashat.
• A kalibrálás nem lesz hatással, ha UART -ban történt, majd az áramkört I2C -re kapcsolták. Meg van őrizve.
• A leolvasott értékeknek stabilnak kell lenniük, mielőtt bármilyen kalibrálási parancsot kiadnának.
• A szonda érzékelési területét teljesen le kell fednie a kalibráló oldattal. Ugyanez vonatkozik a szonda alkalmazására is.
• Rázza fel a szondát a kalibráló oldatban, hogy eltávolítsa a beszorult légbuborékokat. Ugyanez vonatkozik a szonda alkalmazására is.
• Néhány szondát, például a sótartalom -mérőt és az oldott oxigénszondát védősapkákkal szállítják, használat előtt távolítsa el őket.
• Ha több oldatot tartalmazó kalibrálást végez, öblítse le és szárítsa meg a szondát, amikor egyik oldatról a másikra lép. Ez segít megelőzni a keresztszennyeződést.
• Legyen óvatos a rossz/lejárt/szennyezett kalibráló oldatokkal.
• A kalibrálás újbóli elvégzése előtt állítsa alaphelyzetbe a készüléket, vagy törölje a kalibrálást.

• A következő érzékelők gyárilag kalibráltak: CO2, O2, páratartalom és nyomás.

• Ha a szonda kábelének hossza megnövekedett, akkor a kalibrálást a hosszabbított kábellel kell elvégezni.

2. lépés: Szigetelés

Az Atlas Scientific érzékelők nagyon érzékenyek, és ez az érzékenység adja meg nagy pontosságukat. Ez azonban azt is jelenti, hogy érzékenyek az elektromos interferenciára (zajra). Képesek más elektronikákból, például szivattyúkból, mágnesszelepekből/szelepekből és más érzékelőkből a folyadékba áramló mikrofeszültségek felvételére. Ez az interferencia a mérések ingadozását és következetesen kikapcsolását okozhatja.

3. lépés: Hogyan lehet ellenőrizni, hogy a zaj befolyásolja -e az érzékelőket?

Keresse meg az összefüggéseket az érzékelő leolvasása és más elektronika működése között. Például, amikor a szivattyú bekapcsol, az egyik érzékelő leolvasása hibásan viselkedik. Amikor a szivattyú ki van kapcsolva, az értékek visszatérnek a normál értékre. Ez arra utalhat, hogy a szivattyú interferenciát okoz. Ennek megerősítéséhez távolítsa el a hibásan működő érzékelő szondáját a beállításokból, és önállóan tegye egy csésze vízbe. Járó szivattyú mellett figyelje meg a szonda leolvasásait a csészében. Ha stabilak, akkor a szivattyú jelenti a problémát.

4. lépés: Hogyan lehet megvédeni az érzékelőket a zajtól?

Használjon elektromos leválasztót. Ez az eszköz elkülöníti az áram- és adatvezetékeket, így megakadályozza az interferenciát. Vásárolhat az alábbiak egyikét: Inline feszültségleválasztó, Elszigetelt USB hordozókártya, Elszigetelt hordozótábla. Vagy elkészítheti sajátját: nézze meg a következő leválasztó áramkör vázlatát. Ha pajzsokat használ az Arduino vagy a Raspberry Pi számára, akkor a Whitebox Labs Tentacle, a Tentacle Mini és a Tentacle T3 egyes csatornáin elektromos szigetelés van.

Csábító lehet például egy leválasztót megosztani két érzékelővel, de még mindig lehetnek problémák. Annak ellenére, hogy mindkét érzékelő védve van a külső elektronikától, mégis közös vonásuk lesz. Ennek eredményeként zavarhatják egymást. Javasolt, hogy minden érzékelő saját leválasztóval rendelkezzen.

5. lépés: BEKÖTÉS

• Használjon kenyértáblát vagy az alábbi hordozótáblák egyikét (izolált USB-hordozókártya, elszigetelt hordozótábla, nem elszigetelt hordozótábla) az érzékelők működésének teszteléséhez, hibakereséséhez és megértéséhez, mielőtt beágyazza őket a rendszerébe. Ez különösen hasznos az EZO áramköröknél. Ha az OEM áramkörökről van szó, ne forrasztjon hozzá áthidaló vezetékeket, hanem először használja az Atlas Scientific OEM fejlesztőlapját, hogy először működjön, majd beágyazódjon.
• Soha ne használjon perf- és proto -táblákat az érzékelőkhöz. Ezek a táblák forrasztást igényelnek, ami könnyen rövidzárlathoz vezethet a fluxusmaradványoktól, a kihagyott helyen lévő forrasztástól és a forrasztópisztoly hőjének hatására megolvadt huzaltól. A legjobb, ha kenyérlapot vagy hordozódeszkát használ.
• Csinálja a vezetékeket a lehető legtisztábban. Ez nagyon hasznos lesz a hibakeresési folyamatban. Ezenkívül megkönnyíti Ön és mások munkájának követését.
• Az EZO áramkör két adatprotokollal rendelkezik, UART és I2C (A protokollváltásról a következő linken tájékozódhat), így a táblákon lévő adatcsapok két címkekészlettel rendelkeznek. A felső oldalon: RX, TX, az alsó oldalon: SCL, SDA. Az RX, TX azonosítók UART, míg az SCL, SDA azonosítók I2C. Ügyeljen arra, hogy ezeket az Ön által használt protokoll alapján megfelelően illessze a mikrokontrollerhez. A nem megfelelő huzalozás kommunikációs hibát okoz, és nem lesz adatátvitel az EZO és a mikrovezérlő között. (UART esetén: az EZO-n lévő Tx csatlakozik a Rx-hez a mikrovezérlőn; az Rx az EZO-n csatlakozik a Tx-hez a mikrovezérlőn) (I2C esetén: az EZO-n lévő SCL csatlakozik a mikrovezérlőn lévő SCL-hez; az SDA az EZO-n csatlakozik az SDA-hoz a mikro- vezérlő)
• Legyen óvatos az érzékelők üzemi feszültségével, és használja a megfelelő tápegységet.

6. lépés: Flux

• A forrasztás után kiemelten kell kezelni a fluxus eltávolítását. Az érzékelők érzékenysége az, ami nagy pontosságot biztosít számukra, így valami, ami olyan egyszerűnek tűnhet, mint a csapokon lévő fluxus, zavarhatja a leolvasást.
• A tisztításhoz használjon fluxeltávolítót vagy alkoholt.
• Feltétlenül tisztítsa meg munkáját, még akkor is, ha a fluxus nem látható a szemnek.

7. lépés: A szonda kábelhosszabbítása

• A legtöbb szonda BNC csatlakozóval rendelkezik, a hosszabbításhoz használjon BNC hosszabbító kábelt, amely könnyen illeszkedik a meglévő csatlakozóhoz. Kerülje a kábelek elvágását. Ha valamilyen oknál fogva mégis vágnia kell, például egy kábel tömszelencén keresztül, akkor ezen a LINK -en talál tippeket, hogyan kell csinálni. Ne feledje azonban, hogy a kábel elvágása után a pontos leolvasás nem garantált. Bölcs dolog a szondát vágás előtt tesztelni. Győződjön meg arról, hogy megfelelően van kalibrálva, és visszaadja a normál értékeket. Továbbá a kábelhossz meghosszabbításával fennáll annak a veszélye, hogy a szonda antennává válik, és így a zaj a kábel teljes hosszában felvehető. Ennek orvoslása az elektromos leválasztók használata (lásd az elkülönítésről szóló korábbi vitát).
• A BNC csatlakozók nem vízállóak. Koax-tömítéssel vízállóvá teheti a csatlakozási pontokat.
• A kalibrálást a hosszabbított kábellel kell elvégezni.