Max. MSP környezeti hurokgenerátor: 19 lépés

2024 Szerző: John Day | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-01-30 09:39

Ez egy oktatóanyag arról, hogyan kezdjünk hozzá a környezeti hurok generátor készítéséhez a Max MSP -ben.

Ez az oktatóanyag elvárja, hogy ismerje a Max MSP, a DAW interfészek és a jelfeldolgozás alapvető ismereteit. Ha használni szeretné az ebben az oktatóanyagban tervezett programot, akkor töltse le ingyenesen (de nem eladni vagy újra közzétenni)!

A program, amelyet tervezünk, KÉT fő részből áll:

1) Több jelű processzor

2) Egy félig véletlenszerű jegyzetgenerátor

A jegyzetgenerátor lassan fut egy kulcs/skála mentén, félig véletlenszerűen, a MIDI adatokat betáplálva a DAW-ba, ami viszont visszaküldi a hangot a Max-be feldolgozásra.

Itt egy link a végső javítófájlhoz:

Kellékek:

• Alapszintű MSP és MIDI ismeretek
• Maximális MSP
• Audio interfész (a Logic Pro X -et használjuk)
• Soundflower
• (Opcionális) Néhány jó szoftverbővítmény a DAW -hoz

1. lépés: A Soundflower beállítása a Max és a DAW segítségével

A Soundflower egy olyan program, amely segít hangot küldeni a Mac programok között. Ezt arra használjuk, hogy hangot kapjunk a DAW -ból a Max -be.

A Soundflower használata DAW -val nem lehet ennél egyszerűbb! Egyszerűen töltse le a Soundflower -t, és elérhetővé válik audio kimenetként és bemenetként való használatra. Ha létrehozunk egy adc ~ (audiobemenet) és dac ~ (audio kimenet) objektumot, láthatjuk, hogy a Soundflower 2ch és a Soundflower 64ch használható audioútvonalakká válnak. Ehhez a programhoz Soundflower 2ch (2 csatornás) csatornát fogunk használni.

A Max alkalmazásban adjon meg egy kapcsolót a bemenet be- és kikapcsolásához, valamint egy hangerő -növelő csúszkát, és máris úton lesz.

A DAW -ban a Beállítások> audió alatt látni fogja a hangbemenetet és -kimenetet. Hangkimenetként 2 csatornás Soundflower -t fogunk használni.

2. lépés: Határozza meg a jelfeldolgozási útvonalat

Egyszerűen fogalmazva, a hangja torz lesz egy csomó különböző csatornán, vagy minden egy vonalban?

Úgy döntöttünk, hogy párhuzamos hangfeldolgozást alkalmazunk - jelünk torz lesz több különböző csatornán. Ez előnyt jelent számunkra, hogy tisztább általános hangot és jobb irányítást biztosítunk jelzésünk számára, de nagy hangerőt tol a master erősítésbe, ami némi kivágást eredményez. Úgy döntöttünk, hogy a nagyobb ellenőrzés megér egy torz hangot, mivel így mindenképpen környezeti hurkok jönnek létre!

Ezenkívül el kell döntenie, milyen hatásokat szeretne létrehozni. Itt bemutatunk néhány effektustípust, ha ötleteket szeretne.

3. lépés: Száraz keverék hozzáadása

Először hozzáadtunk egy "száraz keveréket", hogy külön, érintetlen hangjelet kapjunk. Ezt úgy hajtottuk végre, hogy az adc ~ kimenetet egy erősítés csúszkába futtattuk (tárcsával a könnyebb megtekintés érdekében), egy svf ~ szűrőbe egy tárcsával az aluláteresztő szűrés beállításához, majd a master erősítésbe és ki a dac ~ -ba. A száraz keverék használata nagyon praktikus lehet, ezért javasoljuk, ha némileg tisztán és egyszerűen tesztelni szeretné a dolgokat!

Lehet, hogy egy kicsit felkeltettük a figyelmét - minden effektust külön svf ~ szűrőkbe futtatunk, hogy minden jelcsatornához hangtárcsák legyenek. Ez megkönnyíti a hangterület felszabadítását, ha egy adott effekt túl magas frekvenciájú. Minden svf ~ aluláteresztő szűrőnket elkészítettük (az aluláteresztő kimenethez csatlakoztatva), így fokozatosan lekapcsolják a magas frekvenciákat a tárcsa lefelé fordításával. Az svf ~ azonban rendelkezik sávszelet (szelektív frekvencia), felüláteresztés (a mélypontok eltávolítása) és egyéb hasznos szűrőkkel is. Kísérletezzen, hogy megtudja, mi tetszik és mire van szüksége, vagy akár több szűrőt is használhat!

4. lépés: Pitch váltás Pitchshifterrel

Egy egyszerű, könnyen használható pitchshifterhez másolja a pitchshifter kódját a pitchshifter súgó útmutatójából a Max. Kódunk nagyon hasonló, de eltávolítja az olyan funkciókat, mint a csúszás és a több hangminőség -beállítás, hogy csökkentse a rendetlenséget. Ha a hangot ebbe futtatja (az adc ~ -ból párhuzamos hanghoz, vagy a száraz keverékből a sorozathanghoz), akkor tárcsa segítségével állíthatja be a hangmagasság -eltolás szintjét.

A száraz keverékhez hasonlóan hozzáadtunk egy erősítés csúszkát és egy svf ~ objektumot, hogy lehetővé tegyük a hangerőszabályzást és az EQ alakítást.

5. lépés: TORZÁS

A overdrive ~ objektum használata a legegyszerűbb módja a torzítás hozzáadásának. Ezt futtathatja egy erősítés csúszkával és egy szűrővel, és egy napnak nevezheti. Pár lépéssel azonban tovább mentünk. Először is, a bal és a jobb audioútvonalat külön fázisváltó objektumokba futtattuk - ezek a bal és jobb audioútvonalakat a fázisból kivezetik, "sűrítve" a hangot, mint egy kóruspedál.

Ezenkívül a kapott hangot kaszkád objektumba küldtük, szűrőgráffal felszerelve. Ez lehetővé teszi, hogy bizonyos frekvenciákon és a kívánt szűrősávokkal többé -kevésbé torzítsa a hangot. Torzítási szűrőnket egy 1980-as évekbeli Boss HM-2 Heavy Metal pedál torzulása után modelleztük.

Ezen a ponton elkezdtük hozzáadni az omx.peaklim ~ objektumokat is a különösen zajos effektek után - ez az objektum korlátozza a rajta keresztül érkező hangjelet, mint egy kompresszor, így könnyebb megóvni a végső audioút vágásától.

6. lépés: A drón ereje

Szükségesnek éreztük azt is, hogy „pattogós” frekvenciát adjunk a tapaszunkhoz. Bár ezt meg lehetett volna valósítani egy ciklusobjektummal egy egyszerű oszcillátor létrehozása érdekében, nem lett volna túl alkalmazkodó az eredeti hang hangerejének vagy frekvenciájának változásához. Ezért svf ~ szűrőt használtunk ultra rezonáns hangút létrehozásához. Az audió svf ~ szűrőbe történő futtatásával és a rezonancia 1 -re állításával létrehozunk egy dörgési frekvenciát, amely a hangútvonalunk szerint mozog ki -be, majd beállítható a hangerő, a hang és a frekvencia. A mellékelt tárcsa beállítása beállítja a droning frekvenciáját.

7. lépés: Belépés a Bizarre: Ring modulációba

Most továbblépünk a gyűrűmoduláció hozzáadásával! Ez a szórakoztató és hűvös hatás rendkívül egyszerűen elkészíthető, és nagyon félreérthető, mert úgy hangzik, mint egy kicsit funky. Ez úgy érhető el, hogy a tárcsát a jobb bemeneti nyílásban lévő *~ objektumhoz, a bal oldali bemenethez pedig a tárcsát rögzíti. Ezt egy lépéssel tovább vittük - amikor a csengetésmodulátorunk teljesen le van állítva, egy kapu lezárja a számjelet, és így a csengetési mod jel teljesen le van kapcsolva. Ezenkívül átkapcsolható egy másik * objektum kimenetére is, ami meghatározott gyakorisággal csökkenti a gyakoriságot. Így kaphatunk "finom", tremolo típusú gyűrűs modot, és gyorsabb, furcsa hangzású gyűrűmodulációt. A többi effekthez hasonlóan ezt is egy erősítés csúszkába és egy svf ~ szűrőbe futtatták.

8. lépés: Késleltetés és a jel lerontása… Degrad… Deg… D…

Itt késleltetést hozunk létre idővezérléssel, visszacsatoló tárcsával, hangtárcsával és a minta lerontásával. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy utánozzuk az analóg késleltetést azáltal, hogy a jelet fokozatosan halkabbá és torzabbá tesszük. Ehhez csatlakoztatott tapin ~ és tapout ~ objektumokat használunk. 5000 -et írunk a tapin ~ után, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy van 5000 ms memóriaideje. Ha degradációs objektumot ad hozzá, akkor fokozatosan elpusztíthatjuk a jelet. Ezután hangot futtatunk az adc ~ ból a degradációs objektumunkba, a tapinba ~, a tapoutba ~, és egyidejűleg vissza a degradációba a *~ -ból és a *~ -ból a nyereségszabályozásunkba. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy tárcsát csatoljunk a késleltetés hangerejének visszaállításához, és késleltetett jel érkezzen a *~ objektumból a kimenetekre. Ezenkívül a degradáló objektumnak a tapin ~ elé helyezése lehetővé teszi, hogy a jel késleltetésekor egyre több mintát csökkentsünk. Tekintse meg képünket és kódunkat, hogy egyértelműen lássa, hogyan történt mindez.

9. lépés: Belton Brick Style Reverb

A belton tégla reverb olyan reverbre utal, amely Accu-Bell BTDR Digi-log chipmel van felszerelve, amelyet Brian Neunaber tervezett a Neunaber Effects-ből. Ez a chip egyszerű rugós zengetést tesz lehetővé lépcsőzetes késleltető vonalak használatával. Ennek követésére újabb késleltetést kódoltunk, egy tárcsával az idő és a visszacsatolás beállításához. Az idő soha nem haladja meg a 100 ms -ot, és a visszajelzés 80%-os. Ez az egyszerű késleltetés könnyű rugós reverb hangot ad! Ismét erősítés és hangszínszabályozás.

10. lépés: Véletlenszerű sztereó tremor

Végső jelhatásunk! Itt ugyanazt a kódot hoztuk létre, amelyet korábban a gyűrűmodulátorhoz használtunk, néhány fordulattal: a tremolo mélysége véletlenszerűen van kiválasztva, és van egy tremolo a bal és a jobb csatorna számára. Ezenkívül sorozatosan állítottuk be ezt az egységet, hogy minden effektus előtte álljon, így minden jelet a tremolok hajtanak végre.

Ehhez utánozzuk a korábbi ring ring kódot, némi változtatással: a jel most két kapuba fut, amelyek a másik bezárásakor nyílnak. Ez lehetővé teszi, hogy a jel érintett legyen, vagy ne legyen fertőzött, ne csak befolyásolja vagy kikapcsolja. Ez a!- objektummal történt. A tárcsánk belefut egy rand ~ objektumba, majd *~ és a +~, és le egy másik *~ -ba a jobb bemenetben, és a hang a bal oldalon. Itt van egy randomizált tremolónk, amely akkor kapcsol be, ha a tárcsa fent van, és le, amikor ki van kapcsolva!

Ehhez nincs szükség erősítés- vagy hangszínszabályozásra, így csak egyenesen a dac ~ objektumhoz megy.

11. lépés: Oszcilloszkóp

Végül hozzáadunk egy hatókör objektumot, amely a master erősítés vezérlő hangkimenetéhez van csatlakoztatva. Hozzáadtunk egy tárcsát is az érzékenység beállításához!

12. lépés: A jelfeldolgozó modul bemutatása

Ezt a részt azzal fejezzük be, hogy bemutató módban adunk némi érzéket a kódunknak. Csak adjon hozzá egyéni tárcsákat és megjegyzésmezőket a prezentációs módhoz, és máris indulhat! Színes dobozokkal és különféle betűtípusokkal és művészi tervezési döntésekkel extra hangulatot adtunk a mieinknek. Ezenkívül a kialakítás gitárpedálon alapult: tárcsázott címkékkel ellátott sorokban és szakaszokban, hogy a jel útvonala könnyen érthető legyen. Jó szórakozást ehhez a részhez!

13. lépés: 2. szakasz: Az akkordgenerátor

Most már teljesen működőképes jelfeldolgozónk van a Max -ben, csak egy kis hangra van szükségünk ahhoz, hogy betápláljuk. A Soundflower használatával az összes hangot a jelfeldolgozón keresztül irányíthatjuk, amennyiben a forrás a számítógép!

Ahhoz azonban, hogy saját környezeti hurkokat hozzunk létre, el kell készítenünk egy újabb Max patch -et. A MIDI erejének köszönhetően a kész javítás hatékonyan szolgál majd a DAW új MIDI -vezérlőjeként, és közvetlenül hozzá küld jegyzeteket, lehetővé téve bármilyen választott vagy tervezett hangszer használatát! A külső MIDI -vezérlővel szemben a max erejével létrehozhatunk egy olyan MIDI -vezérlőt, amely önmagában is képes lejátszani, lehetővé téve annak egyszerű modulálását a jelfeldolgozóval.

Az egyedi jegyzetgeneráláshoz arpeggiatorral fogunk triádokat generálni, majd később megvizsgáljuk, hogyan állítsunk össze egy algoritmust, amely lehetővé teszi az arpeggiator számára, hogy ugorjon az akkordok között.

14. lépés: Jegyzetek beszerzése az Arpeggiatorba

Mielőtt összerakhatnánk egy arpeggiator -t, képesnek kell lennünk generálni az akkordokat, hogy sorrendbe léphessenek. A MIDI -ben a billentyűzeten minden hang egy számnak felel meg, a középső C 60. Szerencsére a számok sorrendben vannak, így néhány zenei elmélet alkalmazásával előállíthatjuk a különböző intervallumokat, amelyek megfelelnek a különböző kulcsaláírásoknak.

A használt kulcs aláírások rajtad múlik, de követheted a kiválasztott 4 kulcs aláírást is. Később a kódnak ezt a részét kiegészítjük, hogy önállóan végigböngészhesse a kulcsfontosságú aláírásokat, ezért a Major, a Minor, a Major 7ths és a Minor 7ths elemeket választottuk, hogy elősegítsük a tonalitás megőrzését, miközben a program akkordokon keresztül ciklusozik.

Az első képre hivatkozva, ennek a szakasznak a nagy része csak a matematika, amely megfelel ezeknek a gomboknak az intervallumaihoz. A bal oldali '60' feliratú mezőtől kezdve ez a gyökér. Amikor a gyökér megváltozik, az intervallumok ennek megfelelően változnak az aktuális kulcs alapján. Például, ha a dúr billentyűt választja ki, akkor a megfelelő intervallumok 4 és 7. Ezután fusson át a +0 négyzeteken, amelyek hozzáadják ezt az intervallumot a gyökérhez, és megadják a 3 hangot egy nagy akkord létrehozásához. bármilyen gyökér!

15. lépés: Az akkordok arpeggiázása

Az Arpeggiator kódját lásd a fenti fotón. A számláló objektum és a hozzá tartozó 0, 1 és 2 objektumdobozok lehetővé teszik az arpeggiator irányának felfelé, lefelé és lefelé irányítását.

Amint fentebb látható, az intervallumgenerátort, amelyet most állítottunk össze, az "int" dobozokba irányítjuk, így a számláló és a kiválasztó dobozok futása közben a kód másik részéből az akkordon keresztül megy. Ez átfut a „makenote” és „noteout” mezőkön, hogy végre hanggá alakítsa ezeket a MIDI -számokat!

Vegye figyelembe a Max 1 "objektum" portja ", amely a" megjegyzés "dobozhoz van csatlakoztatva, mivel ez teszi lehetővé a MIDI információk elküldését a Max -ból a DAW -ba.

A 'metro' objektum határozza meg, hogy mennyi idő telik el az egyes intervallumok között ezredmásodpercben. Alapértelmezés szerint 500 ms, és ha követi a mellékelt kódot, a csúszka objektum segítségével beállíthatja, hogy hány ezredmásodperc van az egyes intervallumok között

16. lépés: A „kulcskeverő”

A fenti képen látható az a kódrészlet, amely lehetővé teszi a program számára, hogy automatikusan ciklusba lépjen a kulcsaláírások között, lehetővé téve a spontán akkordok létrehozását a különböző gyökér hangok kiválasztása során.

A 'select' objektum nagyon hasonlóan működik, mint az arpeggiator szakasz, de egy meghatározott sorozat helyett az 'urn' mezőt használjuk a gombok véletlenszerű váltásához. Az „urna” doboz különbözik a „véletlenszerűtől”, hogy nem ismétel meg egy számot, amíg át nem megy az egész tartományon, ami viszont egyenletes eloszlást biztosít számunkra a különböző billentyűk között.

17. lépés: A varázslat megvalósítása az autonóm jegyzetgenerálással

Ez a kódrészlet hozza ezt a javítást az önálló futtatáshoz. Ha a fejezet elejétől visszautalunk az akkordgenerátorra, a gyökér megváltoztatása automatikusan kitölti a következő intervallumokat, így ezt felhasználhatjuk egyedi akkordprogressziók előállítására!

A legfontosabb elem itt az "itable", vagy a nagy négyzet, benne a kis kék téglalappal. Ha ezt az arpeggiatorból a metróparaméterhez csatoljuk (a doboz 500 -ra van állítva), akkor pontosan szabályozhatjuk azt a pontot az arpeggiator sorozatban, amelyet az akkord megváltoztat. Mivel az Arpeggiator 3 -as készletekben fut, az itable mérete 12 ciklusra van beállítva, hogy 4 ciklusra számítson, és a tartomány 2 -re van állítva, 2 pedig nemként, 1 pedig igenként, függetlenül attól, hogy hogy ne változtasson az akkordon. A főkódban levő sorozattal az arpeggiator egy -egy hármasban halad, majd új akkord jön létre, és átfut ezen a triádon, és így tovább.

A "véletlenszerű" négyzetek határozzák meg, hogy az új gyök milyen messze van az eredetitől, jelenleg úgy konfiguráltam, hogy akár fél oktávval felfelé vagy lefelé is mehet.

A kód teljes képében, balra nézve, az alján található 67 számmező az akkordgenerátor gyökérszám mezőjéhez van rögzítve, így bármilyen szám végül az itable -ből generálódik, és a csatolt algoritmus az akkordhoz kerül generátorba, majd az arpeggiatorba, ahol az újonnan kiválasztott akkordot játssza. A fölötte lévő 67 számdoboz, amely a „+0” mezőbe fut, a fenti képen látható zongoratárgyhoz van rögzítve, amely szintén az akkordgenerátor gyökérszáma mezőhöz van csatolva. Ez azért van így, hogy amikor az algoritmus ebből a kódrészletből számot generál, akkor a zongorán is kiválasztásra kerül, így elindítja a hangot.

A végső kódban ez a rész kétszer jelenik meg, az egyetlen különbség az itable. Tekintse meg a külön csatolt itable -t, hogyan készítse el úgy, hogy új akkord keletkezzen, miután az arpeggiator négyszer megismétli a sorozatot.

18. lépés: Utolsó simítások

Most már rendelkeznie kell egy teljesen működőképes önjátékos arpeggiatorral! Ha azonban egy kicsit több vezérlést szeretne hozzáadni, akkor a fenti képen látható kódrészlet lehetővé teszi a lejátszott hangok időtartamának szabályozását, így hosszú lehúzott hangokat kaphat, amelyek tökéletesek a lassú, duruzsoló, környezeti hurokhoz.

Szintén csatolva van egy „stop” objektum, ami különösen akkor hasznos, ha Max -t DAW -n futtatja. Abban az esetben, ha Maxnek problémái vannak a MIDI -adatok kommunikációjával, felülbírálhatja és leállíthatja a Max vagy a DAW teljes leállítása nélkül.

19. lépés: Az összes csomagolása

A program funkcionálisan befejeződött, nincs más hátra, mint mindent prezentációs módba rendezni. Ennek nincs egyetlen megoldása, teljesen attól függ, hogy mit szeretne felszíni szinten szabályozni.

Választásom minden lényeges dolgot lefed, amit szeretnék, hogy könnyen modulálni tudjak, így hozzáfűzheted vagy elveheted, ahogy jónak látod.

Most már nincs más hátra, mint megismerkedni ezzel a két javítással, és elkezdeni zenélni!

Élvezd!